Dr. Fehér Zoltánné Jelencsity Anna
Bátya, 1930. - 2007.
Az alapítvány létrehozója, Dr. Fehér Zoltánné Jelencsity Anna a bátyai Alsószálláson parasztcsaládban született 1930. szeptember 17-én.
Édesapja, Jelencsity Mihály, hogy négytagú családját el tudja tartani, 4 holdas birtokán kívül rendszeresen részesművelést vállalt nagyobb gazdáktól, sőt paprikakikészítői és batyuzó kereskedelmi ipar-engedéllyel is rendelkezett. Nyáron cséplőbandákat szervezett, s azokkal dolgozott bandagazdaként, telente pedig mint favágó a gemenci erdőben kereste meg a család tűzrevalóját. Élete során 32-szer hívták be katonának. Édesanyja, Szűcs Mária az első világháborús hősi halott, Szűcs Péter Pál és Perity Margit leánya.
Jelencsity Anna a bátyai iskola majd a kiskunhalasi, utóbb a kalocsai katolikus polgári iskola eminens tanulója volt. Kalocsán végezte a tanítóképző középiskolát is, s itt szerezte kitűnő tanítói diplomáját 1950-ben. A sors különös kegyelme folytán szülőfalujába helyezték, s abban az iskolában taníthatott egész életében (1985-ös nyugdíjba vonulásáig), ahol maga is felkészült az életre, s még néhány egykori tanítója is kollégájává vált. 1956-ban a szegedi pedagógiai főiskolán levelezőként matematika-fizika szakos általános iskolai tanári diplomát szerzett. Ugyanebben az évben férjhez ment, s házasságából két leánygyermeke született. Számára a tanítás élethivatást jelentett. 
Tanítványai a tanulmányi versenyeken kiváló és jó helyezéseket értek el, mert munkáját a szeretet és a következetes szigorúság jellemezte. A keze alól középiskolákba került gyerekek jól megállták helyüket. Pályája során szinte szünet nélkül részt vett különféle továbbképzéseken. Az 1972-ben vizsgadolgozatként beadott osztályfőnöki szociometriája ma már történelmi tanulságokat tartalmaz. Ő maga is szervezte és irányította az iskola osztályfőnökei munkájának pedagógiai fejlesztését. Számos emlékezetes ünnepi műsort rendezett, sok bemutató órát tartott. Osztályait jól előkészített, többnapos kirándulásokra vitte. Többször ismerték el munkáját különféle jutalmakkal, oklevelekkel. Az iskolában tanárként, a családban feleségként, anyaként, később példamutatóan és odaadóan állta meg helyét, nagyanyaként is, pedig gyönge szervezetét rengeteg betegség támadta meg. Ezek miatt sokat kezelték kórházakban. Vallásos meggyőződését, hazája és a szegényparaszt gyermekek sorsa iránti elkötelezettségét haláláig megőrizte. Szóban sokszor megfogalmazta végakaratát, hogy temetésekor ne koszorúkat hozzanak a gyászolók, hanem az azokra szánt összegből egy alapítványt hozzunk létre a bátyai jól tanuló iskolai gyermekekért. Hosszas betegeskedés után
2007. június 22-én örökre eltávozott a földi világból. Végakarata teljesült, s ő halála után is segít abban, hogy a bátyai iskolás gyerekek számára vonzó legyen a tanulás, a tudás.